A maga módján mindig megpróbálta a legjobbat nyújtani.Az utóbbi években mindig panaszkodott,hogy ő már bizony nem fog sokáig élni,de mi csak legyintettünk,hiszen az lehetetlen!
Idén lett volna 86 éves a Drágám.Mondhatjuk,hogy szép kort megért,de önző módon nagyon szerettem volna ha örökké él!De Ő már nem akart!Nagyon súlyos állapotba került,mert az agyvérzés amit kapott nem hagyta volna hogy felépüljön.
Magára hagyta a drága Papát!Szomorúak vagyunk nagyon.
Szokás szerint megint én voltam a fuvaros,de nem volt erőm ott lenni mikor megmondták neki a rossz hírt.Mikor bemerészkedtem csak ült szegény a széken,és sóhajtozott.Nem számított rá,hogy a Mama elmegy!Nem mondták meg neki a nagybátyámék,hogy mennyire rossz állapotban van a Mama!Nagyon dühös vagyok érte,de már semmi nem hozhatja vissza...
Ez főleg akkor tudatosult bennem,mikor ültem ott és azt vártam mikor lép ki a szobából....
Még az is megfordult a fejemben,hogy nem is igaz az egész,csak összekeverték valakivel,menjünk be és nézzük meg a saját szemünkkel! Nagyvonalúan közölték velem,hogy "Mondjam meg otthon,hogy hülye vagyok!" meg azt is,hogy "Igazán várhatnál azzal míg hazaérünk,hogy becsavarodj!"
Olyan jó lett volna ha....
Szegénykém ő már nem fogja így megismerni...
Holnap kezdődik az ügyek intézése,ami sok erőmbe lesz,ezért elkezdtem tüskéket növeszteni.Ezen jelenleg csak a lányaim jutnak át.Remélem hamar visszahúzom majd őket,mert nem igazán jó így lenni.Csak ülök,nézek magam elé,és mérgesen nézek.Belül persze vérzik a szívem és kiabálva zokogok!
Kifele nem mutatom,mert a lányok nem hiszem,hogy megértik még min megyek keresztül,és persze nem is kell,mert ekkor a gyereknek még nem szabad tudnia mi is ez a veszteség!
Már csak azt remélem,hogy a Papa nem megy utána...
In Memoriam Mama!
<3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése