Sokadik felvonás

Hamarosan talán tényleg a végére érek a történetnek!
Június 10-én volt a "nagy" találkozás Tamással. Magáról az történtekről nem lehet beszélni,hiszen minden titkos ilyenkor,de azt el kell mondanom,hogy Tamás nagyon rendes srác! Tartottam az egész találkozástól,de azért ha lehet ilyet mondani,kellemesen csalódtam!
Nagyon sajnálom,hogy örök életére hordani fogja a találkozásunk nyomát..... :(
Minden bizonnyal hetek kérdése és lezártnak tekinthetjük a dolgot,ki így,ki úgy....

A lányok nőnek,szépek,és hisztisek! :) Az élet szép,az idő csodálatos,mi kellhet még? :)
Hát egy kis szabadság!

Arra még várhatunk,de előbb-utóbb megjön az is!
Remélem mindenki pihen!
Jók legyetek,és vigyázzatok magatokra,és másokra is!
Csók!
Anyu

A baj nem jár egyedül!

Nos igen! Tanúsíthatom,a mondás igaz!
  Előző bejegyzésemben leírtam,hogy elvesztettem a Mamát...
Hétfőn a családdal kiegészülve elmentem a temetést elintézni,én mint sofőr funkcionáltam!
viszonylag zökkenőmentesen sikerült mindent elintézni,Emma tündérien viselkedett potyautasként.
Aztán az utolsó nekifutás előtt otthon hagytam Anyunál,hogy ne egész nap az autósülésben kókadozzon.
Szerencse,vagy inkább szerencsétlenség!?
Hazafelé összeütköztem egy motorossal,és ripityára törtem az autót! :(
Mi nem sérültünk meg,de a motoros elszállt,mint sóhaj!Mint utóbb megtudtam elveszítette a jobb lábán a kis lábujját,mert teljesen lezúzta az autó... :(
Ugye nem kell részleteznem milyen napokat élek át azóta is?
Az autó javíthatatlan,a vizsgálati szakaszban lévő ügyről semmit sem tudok. Eddig a hátsóülésen utazó nagybátyámat hívták csak be vallomás tenni.Nem tudom hogyan zajlanak az ilyen vizsgálatok,de olyan fura ez nekem. Minnél tovább várnak,annál kevesebbre emlékszem,mert ugye a fene se akarja mindig azt a röpke pillanatot visszajátszani ahogy repül a motoros!Sokáig csak ezt láttam ha lecsuktam a szemem!
Igyekszem elfojtani...
Várom már,hogy vége legyen!
Autó nem tudom mikor lesz,de nagyon hiányzik.Ráadásul Anna állandóan kísérti a sorsot!
Szorgalmasan imádkozom a Fentiekhez,hogy ne engedjék szabira az őrangyalát! :)
Kellemes estét!
Csók!
Anyu

Megemlékezés....

 2013 március 9-én bekövetkezett az,amitől nagyon tartottam! Elveszítettem a nagymamámat,a lányaim a dédijüket! Imádtam Őt!
A maga módján mindig megpróbálta a legjobbat nyújtani.Az utóbbi években mindig panaszkodott,hogy ő már bizony nem fog sokáig élni,de mi csak legyintettünk,hiszen az lehetetlen!
Idén lett volna 86 éves a Drágám.Mondhatjuk,hogy szép kort megért,de önző módon nagyon szerettem volna ha örökké él!De Ő már nem akart!Nagyon súlyos állapotba került,mert az agyvérzés amit kapott nem hagyta volna hogy felépüljön.
Magára hagyta a drága Papát!Szomorúak vagyunk nagyon.
Szokás szerint megint én voltam a fuvaros,de nem volt erőm ott lenni mikor megmondták neki a rossz hírt.Mikor bemerészkedtem csak ült szegény a széken,és sóhajtozott.Nem számított rá,hogy a Mama elmegy!Nem mondták meg neki a nagybátyámék,hogy mennyire rossz állapotban van a Mama!Nagyon dühös vagyok érte,de már semmi nem hozhatja vissza...
Ez főleg akkor tudatosult bennem,mikor ültem ott és azt vártam mikor lép ki a szobából....
Még az is megfordult a fejemben,hogy nem is igaz az egész,csak összekeverték valakivel,menjünk be és nézzük meg a saját szemünkkel! Nagyvonalúan közölték velem,hogy "Mondjam meg otthon,hogy hülye vagyok!" meg azt is,hogy "Igazán várhatnál azzal míg hazaérünk,hogy becsavarodj!"
Olyan jó lett volna ha....

                                          Az előző karácsonyon Annával,itt még Emma nélkül...
Szegénykém ő már nem fogja így megismerni...
Holnap kezdődik az ügyek intézése,ami sok erőmbe lesz,ezért elkezdtem tüskéket növeszteni.Ezen jelenleg csak a lányaim jutnak át.Remélem hamar visszahúzom majd őket,mert nem igazán jó így lenni.Csak ülök,nézek magam elé,és mérgesen nézek.Belül persze vérzik a szívem és kiabálva zokogok!
Kifele nem mutatom,mert a lányok nem hiszem,hogy megértik még min megyek keresztül,és persze nem is kell,mert ekkor a gyereknek még nem szabad tudnia mi is ez a veszteség!
Már csak azt remélem,hogy a Papa nem megy utána...

In Memoriam Mama!
<3

Juj,de régen írtam! :)
Most pironkodok,mert igazából rengeteg minden történik velünk!
Emma egyre nagyobb és ügyesebb!Már nagyon próbálgatja a fordulást,erősen dolgozik a technikán,de eddig csak kis segítséggel volt eredmény,amit hangosan szuszogva ünnepelt.
Imádja Anna bohóckodását,szinte sikongatva kacag rajta.Hát igen ért a műsorhoz a nagy-lány!
Anna hamarosan betölti a harmadik életévét,hogy régiesen mondjam. Már rajzolgatja a listát,mit is szeretne.
Az első alkalommal mikor kérdeztem mit szeretne szülinapjára,azt mondta: Gyertyát!
Hát ezt könnyű szívvel tudtam neki megígérni,mert abból három is lesz a tortáján!